Nem tudom, mi lesz velem. Tegnap eldőlt, hogy max egy évig maradhatok itt, de azt is csak mintegy kispadon, és igazából nem vagyok benne biztos, hogy októberben nem sütik-e majd ki, hogy ennyi volt az egy év, viszlát. Eddig valahogy nem izgatott a dolog. Pontosabban egyre apadó hullámokban izgatott csak. Most rámtört a gond. Valamit ki kell találnom, mert lehetetlen, hogy ne legyen keresetem. Legszívesebben a földet túrnám, és előadásokat tartanék bármiről, ami izgat, és ami azokat is izgathatja, akik hallgatnak. Bach: Die Kunst der Fuge, a szonáta-elv, az európai zeneesztétika alapja: a gergorián. Tudomis én, mennyi érdekes dolog van, amit érdemes átgondolni. Na jó, de ebből nem lehet megélni, világos.