Milyen lesz a halál?

Mint amikor felszáll a repülőgép, elvesztjük lábunk alól a talajt, ami egész éltünkben a legfőbb evidencia.Dübörögnek a motorok, decibel-túltengés, mégsem kellemetlen, csupán arra jó, hogy elveszítsük megszokott akusztikai környezetünket, és a gép gyorsulni kezd. Ismét valami új élmény, azt hogy a Föld, amin állunk, sok ezerrel forog alattunk, születésünk pillanatától megszoktuk. A taxi gyorsulása, amikor extra borravalót ígértünk a sofőrnek, mert sietünk, szintén csekély ehhez a hatalmas tömeg brutális gyorsulásához képest. Torkunk a gyomrunkban, gyomrunk a torkunkban, és közben az a megrendítő érzés, hogy mindez jó, mindez százszor kipróbált, mindez a mi érdekünkben történik, s mégsem mi tesszük. Aztán elemelkedik a gép. Valami megszakad. Lábunk alatt már nem a hatalmas Földgolyó, csupán a folyosó műanyag burkolása. Repülünk. Elérhetetlenek vagyunk és láthatatlanok. 

Ennek az útnak a 8000 méteres magasságából már nincs visszatérés. De várnak rád. Olyanok, akiket szerettél, és olyanok, akik szerettek téged. És vár az, aki mindig is szeretett, mielőtt lettél volna, mielőtt valami is megvalósult volna ebből a kacifántos Világmindenségből, vár egy fénylő Valaki, akinek humora van, aki előtt nincs feszengés, aki megmutatja, mi az a határ, amit képes vagy befogadni a mindig vágyott boldogságból.