Gondolat-fészer

 Napjaim kellemesen telnek, nem tudom, mit értett Faludy a pokolbéli víg napokon, de valamit én is kezdek érteni alatta. Reggel elsőáldozás a kórussal, aztán ebéd Ritáéknál, ahol mindig nyugi van és béke, aztán itthon délután változatosság kedvéért a kert. Közben biztos lett a díszpolgárság, nagyon vicces, nem érzem magam elég öregnek és sokat éltnek hozzá, de hát az ember mindig azt kapja, amit kap, és nem azt, amit gondol, hogy kapnia kéne. Biztos, ami biztos, kiültettem a félig visszabontott komposzt tetejére az articsókát, amit Szomoron ajándékba kaptam, mondván, hogy annyira randa, hogy nem fogadnak el érte pénzt. Valóban elég lepukkant szegény - mind a három - de érdekes, hosszú levelei vannak, hasonlóak ahhoz, amelyet évekkel ezelőtt Tamás hozott a Praskatzból. Úgyhogy próba, szerencse. Most már megy a kert magától, ilyenkor szokott az jönni, hogy az ember hiperaktiviástól hajtva elkezdi felrúgni a kora tavaszi terveit és olyan változtatásokba fog, amitől végül minden felborul. Nagy a kísértés, hogy így tegyek én is most. Még van három articsóka-palántám, amit vagy megölök, vagy borítom a kitalált rendet.