Hogy mi vár rám, nem tudom. Hogy elfogadják-e majd kifogásként a vakságomat, a sok kárt, amivel már úgy születtem, vagy összevetve másokkal mégiscsak nagy gazembernek ítélnek, jelenleg eldönthetetlen kérdés. És egyáltalán. Lesz-e ott majd összevetés, vagy mindenki olyan magában áll majd, mint ha csak ő létezett volna a teremtésben? És vajon nem tűnik majd akkor délibábnak az Irgalom, amelyben annyira bíztunk? És vajon találtatik-e majd bennem egy cseppnyi abból a Jóságból, ami egyedüli jegy az Örök Boldogságra? És vajon akkor hogyan fogom látni életemet? A küszködéseket, a múló örömöket, a célokat és a nagy kapitulációkat?
negyvennegyedik
2011.05.19. 21:08
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hangvaraazs.blog.hu/api/trackback/id/tr42917782
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.