Hát az van, hogy elvesztettem az állásomat. Persze amolyan humánus módon, az új direktor adott egy évet, hogy elmenjek, addig kapom a fizetésemet csekély munkavégzés ellenében. Ez manapság igazán rendes dolognak számít, de ettől még főhet a fejem, hogy hová menjek, mit csináljak. Leírva olyan tragikus, hogy kettétört az életem, megélve inkább csak furcsa. Eddig nagyon elkényeztetett a sors, de tisztában vagyok vele, hogy ez egyáltalán nem jár az embernek alanyi jogon. Csak hát a megszokás. Megszoktam a biztonságot, s most meg kell szoknom, hogy ez a biztonság elveszett. Aztán arra is gondolok, hogy lehet, hogy ez az egész hercehurca valójában egy hatalmas ajándék az élettől, hogy újra definiáljam magamat, a létemet, a személyiségemet, vagy mit újra, egyáltalán definiáljam végre. Nagy kedvem ugyan nincs hozzá, de könyörgöm, kérdezik-e a súlyos beteget, hogy van-e kedve a műtéthez?
nulladik
2011.03.18. 09:35
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hangvaraazs.blog.hu/api/trackback/id/tr302749426
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.