Miért van az, hogy az emberek a hitelességet kérik számon, s nem az igazságot. A gondolkodás lustasága. Apám, amikor a háborúban szökés közben megsérült, és agyonzúzott lábban kopogott egy hideg tavaszi éjszaka a pannonhalmi bencések kapuján, az őrtálló végignézett rajta, majd közölte, hogy nem engedi be. Nem engedett be egy ártatlan szenvedőt, egy számkivetett menekülőt. Ment hát tovább, s végül egy család a környéken befogadta, kikúrálta, bújtatta. Apám számára ettől a durva szeretetlenségtől nem vált hiteltelenné a kereszténység tanítása. Eszébe sem jutott az a már-már közhelyes szentencia, hogy "ha ilyet tesz az Egyház felszentelte embere, akkor ez az Egyház egy nagy rakás szar, amiből nem kérek". Az igazság előbb igazság, minthogy bárki is hitelessé tegye. És nekünk nem az a dolgunk, hogy lustán beérjük a képlékeny hitelességgel, hanem az, hogy magát az igazságot kutassuk.