Gondolat-fészer

 Napjaim kellemesen telnek, nem tudom, mit értett Faludy a pokolbéli víg napokon, de valamit én is kezdek érteni alatta. Reggel elsőáldozás a kórussal, aztán ebéd Ritáéknál, ahol mindig nyugi van és béke, aztán itthon délután változatosság kedvéért a kert. Közben biztos…

 Nem tudom, mi lesz velem. Tegnap eldőlt, hogy max egy évig maradhatok itt, de azt is csak mintegy kispadon, és igazából nem vagyok benne biztos, hogy októberben nem sütik-e majd ki, hogy ennyi volt az egy év, viszlát. Eddig valahogy nem izgatott a dolog. Pontosabban egyre apadó…

 Észrevétlenül kertész-napló lett a blogomból, vigyorogva látom. Még kiköltözésünk karácsonyán kaptam Csabitól egy gyönyörű könyvet csupa üres lapokkal, és abban vezettem a kert eseményeit. Fura volt fogalmazni: ültettem ezt-azt, kibújt ez-az, jó idő. Még a pápa…

 Tegnap lement két Állami, délelőtt és délután, hát nem mondom, jóból is megárt a sok... Reggel ismét a kertben voltam, kiültettem a hetedik articsókát,  - ennyi még sosem volt - aztán tettem egy kísérletet, hogy a Marika néni által túlpakolt komposztot valahogy…

 Ma kiültettem még egy articsókát és próbáltam kissé helyrepofozni a rettenetesen kiültetett zellert. A zeller nagyon fontos, lefagyasztott, vagy szárított levele a boldog években január végéig ellátta  húsleveseim zellerigényét. És a végén ott lebegett a leves…

 Aztán eljön egy nap, amikor szinte semmi sem történik a kertben. A gyom nagyja kinn van, aprókat kell csak piszkálni, a fű relatíve rövid. A növényeket már-már a túllocsolás fenyegeti. Ilyenkor jön a szem munkája. A legelészés. Apró igazítások, és gyönyörködés, ahogy…